Farsangi görbe tükör

by február 06, 2017 0 megjegyzés
Egészen kicsi korom óta imádom a farsangi időszakot, a bálokat, a mulatságokat. Bár még javában tombol ilyenkor a tél (idén tényleg, amúgy néha csak elméletben), a szokások mégis humort és jókedvet csempésznek ebbe a szürke időszakba. Kislányként mindig magával ragadott, hogy jelmezbe bújhatok, álarcot húzhatok és ha csak egy rövid ideig is, de bárki lehetek. Azt, hogy egyszer egy évben még a saját személyemet is elengedhetem, és átmenetileg az anyagi világ ilyen kis szeletkéje sem korlátoz, számomra mindig igazi felszabadulást jelentett.

farsangi szokások


Ám mostanság, mintha erre is egyre kevesebb lehetőség lenne, kikopnak a régi szokások, és egy kicsit dolgozni kell, ha meg akarjuk élni, ennek az időszaknak a lényegét. Ezért úgy határoztam, ha csak oly módon, hogy egy bejegyzést szentelek a farsangnak, de megemlékezek róla.


Farsang

A farsang az év eleji mulatozások ideje, ami nem is annyira egy konkrét ünnepet, inkább egy hosszabb időszakot jelez, amikor a főszerep a mókázásé, lakomáké, báloké és karneváloké. A farsang vízkeresztkor, vagyis január 6-án kezdődik, de a hossza változó, hiszen a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart.

A hazai szokások alapján a karnevál ideje, vagyis a farsang csúcspontja a "farsang farkának" nevezett utolsó három nap, ami a húsvétot megelőző hamvazószerda előtti napokat jelöli (farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó időszak).

A farsangi ünnepségek témái a tavaszvárás és a télbúcsúztatás köré szerveződnek. Régen fontos párválasztási időszak is volt egyben (minden társadalmi osztályban), hiszen a mulatozások és bálok remek alkalmat adtak az eladósorban lévőknek a bemutatkozásra és ismerkedésre. Illetve nagyböjt idején már nem lehetett esküvőt tartani, ezért a fiatalok gyakran farsangkor keltek egybe.

A farsangi hagyományok a felszabadultságról és a felszabadulásról szólnak. Az álarcos alakoskodás, tréfacsinálás és a bolondozások görbe tükröt tartanak a hétköznapoknak, ilyenkor viszonylag büntetlenül és sértődés mentesen lehetett kimondani, megmutatni dolgokat, ezáltal lehetőséget adni a szembesülésre és akár a konfliktusok feloldására.


Magyar szokások és a régi falusi világ tréfái

A magyar hagyományokban is számtalan szokás fűződik a farsanghoz, hiszen mind az egyszerű falusi emberek, mind a nemesség kivette a részét a maga módján az ilyenkor szokásos mulatozásokból. A hagyományok tekintetében inkább a falusi élet vonatkozó szokásait szoktuk emlegetni, de a felsőbb rétegek is megtartották a saját mulatságaikat, számos bált, álarcos összejövetelt tartottak ők is, valamint a fiatalokat is sok esetben ilyenkor vezették be a társaságba, tehát a párválasztás itt is helyet kapott.

Mivel a témát nagyon jól körbejárja az alábbi videó, ezért nem szaporítanám a karaktereket feleslegesen, mert bőven esik szó a sokszínű szokásainkról, és a leghíresebb magyar farsangi eseményről, a mohácsi busójárásról is.


A tréfa mögött

Ami miatt elsősorban a bejegyzésbe belekezdtem, az a mögöttes pszichológiája a farsangnak, és emiatt szerintem nagyon hasznos, ha a magunk módján kivesszük a részünket és megéljük a farsangot. Valóban egyfajta szelepként működik, ha bele merünk nézni abba a görbe tükörbe. A tréfa pont arra szolgál, hogy egy oldottabb humoros környezetben nézhessünk szembe saját árnyoldalunkkal, vagy éppen azzal, ahogy mások látnak minket.

Az időzítés is nagyon találó! A karácsonyi előtti készülődés és várakozás, valamint maga az ünnep megtölti a tél első felét. Ám az ünnepek elmúltával az év eleji szürkeség könnyen átveheti a hatalmat a jókedvünk felett. Ám pont ilyenkor van a farsangi időszak, ami történetesen a szórakozásról szól. Ne hagyjuk, hogy a téli depresszió elbánjon velünk, inkább csatlakozzunk a mulatozáshoz! ;)

A másik fontos elemét a jelmezek adják. Míg a tréfának az a szerepe, hogy a körülöttünk élők adjanak visszajelzést, addig a magunk által választott maskarákkal mi adhatunk jelzést a környezetünknek, vagy csak megélhetjük egy olyan oldalunkat, amit a hétköznapokban talán nem. Még ha sokszor nem is tudatosodik bennünk, hogy miért éppen azt a maskarát választottuk, de végső soron mégis egy ránk nagyon is jellemző karakterré lényegít át a jelmez. Lehet az egy vágykép, egy szerep, amit nem merünk megélni, vagy éppen egy félelem kivetülése is. Ez mindegy, a lényeg, hogy az is a részünk, mert valahogyan viszonyulunk hozzá. Legfeljebb a hétköznapokban nem éljük meg, vagy nincs szem előtt, vagy talán még soha nem mertük kipróbálni magunkat abban a szerepben. Merjünk jelmezbe bújni, merjük levetkőzni saját magunkat, hogy megmutathassuk valódi önmagunkat! Szerintem ez a farsang legfontosabb tennivalója. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése