2017. március 27., hétfő

Anomália sztorik - Bevezetés

3/27/2017 0 Comments
Léptél már oda vadidegenhez csak azért, hogy megkérdezd tudsz-e segíteni neki? Ha láttál az utcán egy síró embert, megkérdezted tőle, mi bántja?

anomália sztorik

Folyton mondogatom (és nem csak én), hogy lehet másképp élni, ez csak rajtunk múlik. Ha nem tetszik a környezeted (vagy akár az ország) mentalitása, nem muszáj beállnod a sorba, élhetsz máshogy! Viszont tudom azt is, hogy ez elég elnagyoltan hangzik, és néha tényleg csak jönnek az ilyen "hurrá-optimista" dumák, amik mögött nincs igazán kézzelfogható tartalom. Szóval, mégis hogyan lehet másképp?


Arra gondoltam, megosztok veletek konkrét történeteket, olyan helyzetekről, amikor valaki nem a megszokott, érzéketlen reakciót produkálta. Nem világmegváltó sztorik ezek, csak az emberség megcsillanásai a rideg felszín mögött. Olyan apró történések, amik szinte észrevehetetlenek, de sok kicsi sokra megy, ha összeadódnak, talán egy ici-picit kellemesebb életet teremtenek körénk. :)

A mogorva, pesszimista és visszahúzó közegünkhöz valójában mi magunk is hozzájárulunk, ha ezt a mentalitást követjük. Ha nem követnénk, de jobb belátásunk ellenére is beállunk a sorba, az már haladás, mert már csak bátorság szükséges a változtatáshoz. Ám egy egészen másfajta mintát is kaptam gyerekként, ezért ez egy elég személyes téma számomra. Édesanyám nagyon makacsul nem állt be a sorba! És ez az, ami valójában ezt a blogot is megalapozta, ugyanis első kézből kaptam a leckét: bármilyen közösség vegyen minket körben, attól mi dönthetünk úgy, hogy a szerintünk helyes és kívánatos módon élünk. Nem fogok hazudni, nekem sincs mindig bátorságom hozzá, de az ő történetei engem is inspirálnak, és irányt mutatnak. Kezdésnek az ő történeteit fogom megosztani veletek.

Öveket becsatolni, mert megtörtént esetek következnek, ráadásul sorozatban! Az Anomália sztorikat ugyanis sorozatnak szánom, néhány résznek már meg is van a tartalma, de ha van saját történetetek is, amit szívesen megosztanátok pozitív példaként, nosza ragadjatok klaviatúrát! A Kapcsolat menüpontban megtalálhatóak az elérhetőségem! ;)

Első bemutatott anomália: Nyugdíjas placc

Voltak időszakok, amikor egyáltalán nem vert fel minket a pénz, de akadt olyan is, amikor jelentős anyagi nehézségeink voltak, és minden fillért jól megfontoltan kellett beosztanunk. Akkoriban nem fértek bele extra kiadások, és ez úgy értendő, hogy a legszükségesebbeken kívül másra nem igen költöttünk. Ez az eset is egy ilyen időszakban történt. Egy szombati napon édesanyám a boltból a szűkös bevásárló lista tartalmán túl egy szobanövénnyel és három nagy tejfölös pohárnyi málnával állított haza.

Történt ugyanis, hogy a bolt előtt üldögélt egy idős nyugdíjas néni és igyekezett pénzzé tenni, amit otthon talált vagy a kis kertjében leszedegetett, de még a szobanövényét is áruba bocsátotta…

Édesanyám meg úgy gondolta, nem helyes, ha egy idős néni csak azért üldögél naphosszat a bolt előtti placcon, mert olyan alacsony a nyugdíja, hogy mindenfélét el kell adnia otthonról, hogy egy kevéske anyagi kiegészítéshez juthasson. Szóval mindent megvett tőle, a málnától kezdve egészen a szobanövényig bezárólag, majd hazaküldte a nénit. Tette mindezt dacára annak, hogy a következő napokban lényegében kenyér helyett csak málna jutott nekünk osztályrészül vacsorára...

Mit gondoltok, érdemes bevállalni az anomáliákat? Az ilyen kis dolgok elvezethetnek egy icipicivel jobb közösségi élethez? Vagy túlszépelegtem? Hozzászólásban hozzátehetitek a magatokét! ;)


A további anomália sztorikat itt megtalálod: >>Anomália sztorik<<

2017. március 19., vasárnap

Fürdőszobák a megszokáson túl

3/19/2017 0 Comments
Megszállottan imádom az épületeket, olyannyira, hogy még ingatlan hirdetéseket is rendszeresen nézegetek, böngészek az eladó házak és lakások között. Persze ilyenkor óhatatlanul beindul a fantáziám: ha rajtam múlna, hogyan is alakítanám a saját inspirációim által az adott lakást. A fürdőszoba szokott lenni az egyik érdekes pont, ugyanis rendre belefutok abba, hogy ezen a téren merőben más elképzeléseim támadnak, mint amiket az aktuális trendek diktálnának.

kreatív fürdőszobák


Ám mint oly sokszor, a virtuális világ ismét megmutatta, hogy bizony nem én vagyok az egyetlen, aki más vonalak mentén álmodna meg egy fürdőszobát. Végül arra jutottam, hogy bizony itt az ideje, hogy egy design bejegyzés keretében ezeket a gondolatokat is kiadjam magamból. Szóval íme, jöjjenek a kedvenc fürdőszobáim!


Először is, a magam részéről nem szeretek pusztán csak vizesblokk-ként gondolni rájuk. Sőt, be kell valljam, a manapság divatosnak számító fürdő-megoldások legtöbbjétől kiszaladok a világból, és azonnal verném le a csempét! (Bár azért lesz a bejegyzésben modern stílusú is.) Sokan lehet bogarasnak gondoltok majd, de hát lássuk be… ööö… valószínű igazatok van… :D De azért összeszedtem a preferenciáim, ami alapján egy fürdőszobát megálmodok.

A fürdőszoba...


...szerintem egy meghitt kis zug (bár felőlem lehet tekintélyes méretű is, de attól még legyen meghitt), hiszen mégiscsak intim dolgainkat intézzük itt, amit nem kitárulkozva, mások szemének szánunk. Nem vagyok prűd, és semmi bajom a meztelenséggel, de mindennek megvan a maga helye. ;)

...számomra az a hely, ahol este leteszem az egész napot. Megszabadulok a hétköznapi szennyeződésektől, nem csupán testileg, hanem lelkileg is megtisztulok az egész naptól. Az a negyed vagy fél óra, ami hozzátartozik az esti rutinomhoz egyfajta rituálé, amitől ellazulok.


Amiket kedvelek a fürdővel kapcsolatban:

  • Meghittség: Bármilyen is legyen a design, egy olyan helyiségben, ami hangulatos csak úgy önmagától jó tartózkodni.
  • Ha nem tipikus: Mondjuk nem kék és szokványos. Illetve szeretem, ha van benne egy kis csavar, mondjuk olyan, mintha a természet lágy ölén lennék, vagy egy titkos női budoárban...
  • Ha inkább szobára hajaz: Talán ez a favoritom! Ha belépve egyáltalán nincs az az érzésem, hogy ez egy fürdőszoba. Mintha egy hagyományos, hangulatos szobába léptem volna be, ahol történetesen a mosakodásra is van lehetőségem.
  • Letűnt korokat idéz: Nem csak a fürdőknél, de itt különösen kedvelem, ha a korábbi korok stílusa tükröződik a berendezésben.
  • Ó, az a keleti fürdő: Szintén kedvenc, amikor egy cseppnyi (vagy több cseppnyi) keleti hangulat van becsempészve.

A kedvenc elemeim:

  • Járólap helyett parketta vagy valamilyen fa padló - Ez ugyan egyáltalán nem szokványos, hiszen egy vizes helyiségben nem feltétlenül a fa a legpraktikusabb, de jóval melegebb, otthonosabb hatást kelt.
  • Tégla és kő burkolatok - Az előzőhöz hasonlóan melegebb hatású, ráadásul szobanövényekkel igazi kis természetközeli, buja fürdőt kaphatunk.
  • Függönyök és szőnyegek - Nagyon hangulatos kis budoárt lehet velük kialakítani. Persze nem a szokványos fürdőszobai verziókra gondolok, szóval szintén érdemes átgondolni hol és hogyan használjuk, nehogy pórul járjunk.
  • Tompított fények és hangulatvilágítás - A fürdők legjobb barátja, a jól eltalált hangulatvilágítás! :D



Kedvenc fürdőszobáim képekben

(Kattints a képekre, hogy nagyobb méretben nézhesd meg őket, vagy beléphess a galériába.)


















2017. március 13., hétfő

Farsangi visszatekintő

3/13/2017 0 Comments
Tudom, tudom! Már rég elmúlt a farsang, de valahogy egész szépen kikerekedett most februárban ez a téma, ezért gondoltam röviden összefoglalom egy bejegyzésben, hogy mi mindenről volt itt szó a farsang kapcsán.

Farsangi visszatekintő


Farsangi görbe tükör

Mindig is imádtam a farsangot, ezért szerettem volna szánni rá egy bejegyzést... Hát jól kibővült a téma! :D  Ebben a bejegyzésben egy rövid áttekintés után a farsang mögöttes gondolatiságáról és pszichológiai szerepéről elmélkedtem. A posztot >>itt<< olvashatod.

Velencei Karnevál sorozat

Aztán jött az ötlet, hogy kis kitekintéssel a világ egyik legismertebb farsangi ünnepségéről készítsek egy összeállítást. A hozzánk viszonylag közeli Velence színes forgataga, messzire nyúló múltja és különleges miliője bőven adott témát, így végül arra jutottam, hogy két bejegyzést is készítek róla. 

A mini-sorozat részei:


Az álarc mögött, avagy idézetek a szerepekről

Bár már a legelső bejegyzésben is igyekeztem megfogalmazni a farsang lényegét, ekkorra már nagyon mélyre ástam magam a szimbolikájában, a szokások gyökereiben. Szóval dacára annak, hogy kicsúsztam a karneváli szezonból még egy utolsó gondolatindító, elmélkedős posztot is besuvasztottam. A gondolataimat és az idézeteket >>itt<< olvashatod el.

2017. március 8., szerda

Az álarc mögött, avagy idézetek a szerepekről

3/08/2017 0 Comments
Úgy tűnik az idei február jobbára a farsang jegyében telt, gondolati szinten mindenképpen. Bár már véget ért a farsangi szezon, itt a blogon ez már a negyedik bejegyzés lesz, ami valamilyen formában kapcsolódik a témához. Miközben dolgoztam a korábbi bejegyzéseken akaratlanul is elkezdtem kicsit tovább gondolni ezt az álarcosdit. Egyáltalán nem új keletű dolog az, hogy az álarc nem egyszerűen egy tárgy és a jelmez nem csupán hasonlatossá tesz valamihez, hanem átlényegít és valami sokkal mélyebbet árul el rólunk.

idézetek a szerepekről


Ráadásul nem is kell ahhoz maszkabálnak lennie, hogy álarcok mögé és különféle szerepekbe bújjunk! A hétköznapokban is megannyi szerepet játszunk az élet színpadán, néhányat örömmel teszünk és a magunkénak érezzük, de néhány pont arra szolgál, hogy elrejtsük valódi arcunkat. Szerepekre persze szükség van, nem tudunk függetlenedni ettől, a kérdés csak az, hogy mire szolgál: Elrejt vagy kibontakoztat?


Megannyi oldalunk van. Vannak, akik az egyiket ismerik, mások egy teljesen más oldalunkról ismernek, miközben mindegyik mi magunk vagyunk. Szerepek lennének ezek, a szó szoros értelmében? Vagy csak egyéni sokféleségünk megnyilvánulásai?



"... I'm a bitch, I'm a lover
I'm a child, I'm a mother
I'm a sinner, I'm a saint ..."



Az életünk álarcok sokaságát jelenti, s ez nem csupán farsang idején van így. Ugyan a mulatozások ideje idén már véget ért, életünk valódi álarcosbálja továbbra is itt marad a hétköznapjaink megszokásába bújtatva.

Csak egy-két kósza gondolatot szerettem volna az idézetek előtt bevezetésként megosztani, amiken én magam is elmélkedtem. Mindannyiunknak más és egyéni az álláspontja a szerepeinket illetően, és azt hiszem ez így is van jól, de néha ahhoz, hogy zöld ágra vergődjünk magunkkal jól jön egy-két bölcs gondolat.

Kik vagyunk az álarc mögött? És az álarc nem mi magunk vagyunk? Csupán szerep, vagy a szerep is én vagyok?

Idézeteket hoztam a témában, amiken érdemes lehet elgondolkodni egy kicsit.



"Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is." - Vavyan Fable


"A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszóna, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod - amilyennek Isten teremtett." - Osho


"Boldog, irigylésre méltó az az ember, aki az életben megtalálta a maga szerepét." - Hankiss Elemér


"Amikor valaki a nagy "önmagakeresésben" odáig jut, hogy egy általa autentikusnak vélt állapotot (énképet) megpróbál rögzíteni, kimerevíteni, akkor a konstrukció értelemszerűen elveszíti a rugalmasságát és összeomlik, vagy puszta váz marad, így lesz az "önazonosságból" szerep. Szerintem jobb, ha a magunkról való absztrakt gondolkodás helyett figyelünk az inspirációinkra, az élményeinkre, sokféle dolgot kipróbálunk, és az ezekre adott spontán reakcióink szerint hozunk döntéseket, nem pedig prekoncepciók alapján önkényesen választott irányokba haladunk." - Pápai Zsanett


"A közönség nem csak a szerepet, hanem a mögötte lévő embert is érzékeli." - Piros Ildikó


"Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel, és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban." - Szepes Mária


"A színész (...) mindent elkövet, hogy a legtömörebben fogalmazza meg az igazságot a szerepében. Ami nem is szerep, hanem önmagára vett élet." - Sándor Erzsi


"Az "Én vagyok" áll minden szereped mögött. És ha - nagy ritkán - igazán mélyről nézel magadba, ez már nem férfi, és nem is nő. Az is csak egy maszk rajtad. Nehéz ezt átélni, főleg amíg fiatal vagy. De ahogy múlnak az évek, egyre könnyebb. Természetes..." - Müller Péter


"Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc." - Francois de La Rochefoucauld


"Nem igaz, hogy megöregszik az ember (...), csak megkövetelik, hogy játszd a szerepet, hogy öreg vagy." - Émile Ajar


"Az élet egy játék - ismerjük meg a szabályokat és játsszunk jól. Egy jó játékos éber, így könnyű számára a tolerancia és rugalmasság, nem ragad le túl hosszú időre bizonyos jeleneteknél, a szabályoknál, vagy bármelyik más játékosnál, megadja a kijáró tiszteletet és figyelmet, de folyamatosan halad tovább. Egy jó játékos a saját szerepét játssza, és nem próbálkozik azzal, hogy a másik szerepét játssza el." - Anthony Strano


"Az élet egy maszk, amin keresztül a mindenség kifejezi önmagát." - Frank Herbert


"Semmilyen hatalom nem rendelkezik fölötted. Nem bűvölt el sem Isten, sem világ, hogy mint egy hipnotikus állapotban lévő lény azt éld, amit ő akar, s azt a szerepet játszd, melyet zsarnoki rendezőként kiosztott rád." - Müller Péter