Anomália sztorik - Bevezetés

by március 27, 2017 0 megjegyzés
Léptél már oda vadidegenhez csak azért, hogy megkérdezd tudsz-e segíteni neki? Ha láttál az utcán egy síró embert, megkérdezted tőle, mi bántja?

anomália sztorik

Folyton mondogatom (és nem csak én), hogy lehet másképp élni, ez csak rajtunk múlik. Ha nem tetszik a környezeted (vagy akár az ország) mentalitása, nem muszáj beállnod a sorba, élhetsz máshogy! Viszont tudom azt is, hogy ez elég elnagyoltan hangzik, és néha tényleg csak jönnek az ilyen "hurrá-optimista" dumák, amik mögött nincs igazán kézzelfogható tartalom. Szóval, mégis hogyan lehet másképp?



Arra gondoltam, megosztok veletek konkrét történeteket, olyan helyzetekről, amikor valaki nem a megszokott, érzéketlen reakciót produkálta. Nem világmegváltó sztorik ezek, csak az emberség megcsillanásai a rideg felszín mögött. Olyan apró történések, amik szinte észrevehetetlenek, de sok kicsi sokra megy, ha összeadódnak, talán egy ici-picit kellemesebb életet teremtenek körénk. :)

A mogorva, pesszimista és visszahúzó közegünkhöz valójában mi magunk is hozzájárulunk, ha ezt a mentalitást követjük. Ha nem követnénk, de jobb belátásunk ellenére is beállunk a sorba, az már haladás, mert már csak bátorság szükséges a változtatáshoz. Ám egy egészen másfajta mintát is kaptam gyerekként, ezért ez egy elég személyes téma számomra. Édesanyám nagyon makacsul nem állt be a sorba! És ez az, ami valójában ezt a blogot is megalapozta, ugyanis első kézből kaptam a leckét: bármilyen közösség vegyen minket körben, attól mi dönthetünk úgy, hogy a szerintünk helyes és kívánatos módon élünk. Nem fogok hazudni, nekem sincs mindig bátorságom hozzá, de az ő történetei engem is inspirálnak, és irányt mutatnak. Kezdésnek az ő történeteit fogom megosztani veletek.

Öveket becsatolni, mert megtörtént esetek következnek, ráadásul sorozatban! Az Anomália sztorikat ugyanis sorozatnak szánom, néhány résznek már meg is van a tartalma, de ha van saját történetetek is, amit szívesen megosztanátok pozitív példaként, nosza ragadjatok klaviatúrát! A Kapcsolat menüpontban megtalálhatóak az elérhetőségem! ;)

Első bemutatott anomália: Nyugdíjas placc

Voltak időszakok, amikor egyáltalán nem vert fel minket a pénz, de akadt olyan is, amikor jelentős anyagi nehézségeink voltak, és minden fillért jól megfontoltan kellett beosztanunk. Akkoriban nem fértek bele extra kiadások, és ez úgy értendő, hogy a legszükségesebbeken kívül másra nem igen költöttünk. Ez az eset is egy ilyen időszakban történt. Egy szombati napon édesanyám a boltból a szűkös bevásárló lista tartalmán túl egy szobanövénnyel és három nagy tejfölös pohárnyi málnával állított haza.

Történt ugyanis, hogy a bolt előtt üldögélt egy idős nyugdíjas néni és igyekezett pénzzé tenni, amit otthon talált vagy a kis kertjében leszedegetett, de még a szobanövényét is áruba bocsátotta…

Édesanyám meg úgy gondolta, nem helyes, ha egy idős néni csak azért üldögél naphosszat a bolt előtti placcon, mert olyan alacsony a nyugdíja, hogy mindenfélét el kell adnia otthonról, hogy egy kevéske anyagi kiegészítéshez juthasson. Szóval mindent megvett tőle, a málnától kezdve egészen a szobanövényig bezárólag, majd hazaküldte a nénit. Tette mindezt dacára annak, hogy a következő napokban lényegében kenyér helyett csak málna jutott nekünk osztályrészül vacsorára...

Mit gondoltok, érdemes bevállalni az anomáliákat? Az ilyen kis dolgok elvezethetnek egy icipicivel jobb közösségi élethez? Vagy túlszépelegtem? Hozzászólásban hozzátehetitek a magatokét! ;)


A további anomália sztorikat itt megtalálod: >>Anomália sztorik<<

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése