2017. május 24., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - 50 randi és szerelem?

5/24/2017 4 Comments
Ez az első VKP-s kihívásom, és egyből jól betalált a randevú témájával, ami nagyon is aktuális számomra. Ugyanis nem annyira tudományos alapon, de randi kísérletet végzek. De kezdjük az elején! ;)

Vigyázz! Kész! Posztolj! - Randevú

VKP

A Vigyázz! Kész! Posztolj! egy blogger kihívás, amit a Pillecukor blog írója indított útjára és melynek során kéthetente egy időben ugyanarról a témáról írnak a kezdeményezéshez csatlakozó bloggerek.

Ezúttal a Randevú témája lett kisorsolva, és hát volt miből merítenem. Ennek pedig kimondottan örülök, hiszen ez az első VKP-s posztom és eléggé izgultam, hogy fogok-e tudni írni a soron következő témáról. Hát sikerült, többet is mit sejtettem, szóval bocsi, ha nagyon hosszú, de így éreztem teljesnek. Szóval...

Vigyázz! Kész! Posztolj!


50 randi és szerelem?


A tudomány és a randevú-átlag

Sok-sok évvel ezelőtt hallottam egy kutatásról, aminek az eredménye az lett, hogy átlagosan 50 randira van szükség ahhoz, hogy párt találjunk. Lesokkolt, mert ez elég nagy számnak tűnik. Már attól kiábrándult és reményvesztett lettem, ha csak belegondoltam, hogy ennyi randit kell végigmosolyognom.

Újra eladósorban

Tavaly év elején lapátra tettek, ám hamar rájöttem, hogy már jó ideje azért voltam olyan nyomott és levert, mert a kapcsolatunk érzelemvilága sosem mélyült el igazán, és egyszerűen hiányozott a mély és gazdag lelki tartalom. Mikor erre rájöttem már egyáltalán nem sajnáltam, hogy újra ringbe kell szállnom. Sőt, már a gondolttól is boldog voltam, hogy lehetőségem van szeretni... valakit, bárkit, mindenkit... :D

Ráérek, hát randizok

Szóval egyedül maradtam, de azzal a felszabadító érzéssel, hogy belevethetem magam az érzelmekbe, és meg is tettem, jóba és rosszba egyaránt elmerültem. Nem válogattam, a fájdalmat és az elválás nehézségeit ugyanúgy magamhoz öleltem, mint a szabadság boldogságát. Egyszerűen lubickoltam a hullámzó érzelem-cunamiban. Talán pont ezért jóval hamarabb bele is vetettem magam a randizásba, mint tanácsos lett volna, de élveztem, hogy megélhetek egy csomó különféle érzést.

Vannak, akik könnyen találnak párt, jönnek a lehetőségek, néha a váratlan szerencse is és hopp már stabil párkapcsolatban is élnek és úgy is maradnak. Mások meg olykor kínkeservesen megszenvednek, hogy megtalálják azt az egyet. Hát én az utóbbiak közé tartozom. Szóval újdonsült szingliként nem gondoltam, hogy hamar fog kopogtatni életem szerelme. És, ha már így esett, akkor gondoltam le is csekkolhatnám ezt az 50 randis tudományos statisztikát. Ha más nem az biztos, hogy jó sok sztorival gazdagodtam.

Szösszenetek az elmúlt másfél évből

randi sztorik
  • Egy online szövődő ismeretség alkalmával a megbeszélt találkozón véletlenül egy másik sráchoz mentem oda, ráadásul a randipartnerem szeme láttára. Nekem tök logikus volt, ha a templom előttre beszéltük meg, és valaki a templom lépcsőjén, jól látható helyen áll, akkor magabiztosan odamegyek hozzá és leszólítom. Minek megnézni, hogy hasonlít-e a netes képekre? Attól, hogy a képeken szőke, kékszemű, magas, kisportolt és sármos, élőben még lehet barna, alacsony, gizda és csúnya, nem?
  • Az egyik randin azon gondolkodtam, hogy mivel az exem néhány évvel fiatalabb volt nálam, a velem szemben ülő meg néhánnyal idősebb, ezért kettejük között pont tíz év a korkülönbség. Nem tudtam eldönteni, hogy ez ciki (és ha igen kinek) vagy cuki. Mindenesetre jót kuncogtam rajta a barátnőimmel.
  • Az egyik "kedvencem" az a bizonyára abszolút reális önértékeléssel megáldott fiatalember lett, aki közölte velem, hogy én teljesen odavagyok érte. Nem tudom ezt honnan vette, talán azt gondolta, ha ezt így közli, elhiszem, hogy így van. Egyébként mikor kimentem a mosdóba azt várta, hogy majd nagy lelkesedésemben visszanézek rá, hogy jöjjön utánam. Hát nem néztem...
  • Arra nem nagyon tudok mit mondani, amikor valakinek irtó fontos megbeszélnie, hogy mi most csak egymással randizunk, de azt már egyáltalán nem találja fontosnak közölni, amikor befejezettnek tekinti az ismerkedésünket. Végülis korrektebb felszívódni, nem?
  • Azt meg egy életre megtanultam, ha a Pokemon Go révén ismersz meg valakit (mert hát muszáj volt kipróbálni), azzal nem szabad randizni, mert lehet, hogy már jó régen elmúlt húsz, de attól még a 14 éveseknek fenntartott tiniszerelembe akar belerángatni…
  • A csúcs egyértelműen az volt, amikor egy srác annak érdekében, hogy mielőbb ledobjam a bugyimat feleségül kért. Ugyan tudattam vele, hogy az őszinteség híve vagyok, és ha csak azt akarja, mondja meg, úgy még talán lehet is esélye (mert ugye egy év hosszú idő). De felnőtt viselkedésminták alkalmazása helyett hosszasan beszélgettünk a tervezett házasságról és eljövendő kapcsolatunk teoretikus részleteiről. Ettől a bugyim meg valamiért nem hullott le rólam aléltan.

Randevú-számvetés

Ha már tudományos alapokon randizunk, hát jöjjenek a puszta számok: egy év és négy hónap alatt 34 randim volt, 18 különböző hímnemű humanoiddal.  
  • Mindig igyekszem megismerni a másikat, és tényleg esélyt adni, így a többségnek volt szerencséje egynél több találkozóhoz. 18-ból 10-nek, vagyis 56 %-nak.
  • Ám a személyenkénti randik átlagos száma, így sem éri el a kettőt, az átlag csupán 1,89. De hát ami egyértelmű azt minek húzni?
  • A második randin viszont csak egy elenyésző kisebbségnek, csupán 4 személynek, vagyis 22%-nak sikerült túljutnia. A negyediket pedig legnagyobb sajnálatomra még senki nem élte túl. Mintha átok ülne rajtam: a negyedik randinál nincs tovább.
  • Ha átlagot nézünk kéthetente volt egy randevúm. Persze a kép ennél színesebb, mert ha valakivel szimpatizáltunk nyilván nem vártunk heteket a következő talival. Másrészt időről-időre besokalltam és olyankor hetekig tartó rehabra utaltam be magam a világtól elzárt, takaróm alatti területre.

Összességében

Párt találni piszok kemény meló és amikor tudatosan keresünk, akkor lesz ez igazán nyilvánvaló. Talán sokan elszörnyednek ettől a statisztikától, és a fejüket csóválják, hogy nekem tuti semmi sem jó. De itt nem elvárásokról van szó, hanem arról, hogy valójában milyen ritka is az igazi kompatibilitás két ember között. (Oké, lehet, hogy egyesek szerint ennek keresése önmagában is túl nagy elvárás. :D) De ha valaki mellett nem jön automatikusan az az igazi szeretet érzés, annak nincs jövője, erőltetni felesleges.

Függetlenül attól, hogy keresem a párom, egyébként jól érzem magam egyedül is, rendben vagyok magammal. Nincs igényem rá, hogy mindenképpen legyen valaki mellettem. Arra van igényem, hogy ha van kapcsolatom az valódi társszövetség legyen. Ennek érdekében nem sajnálom a randikat, de ha soha többé nem lesz szerencsém párkapcoslathoz, hát akkor sem fogok letörni.

  Mindemellett azonban a randizás sokszor érzelmileg megterhelő…
  • Folyton megmaradni a laza-kedves-nyitott stílusban, néha nem könnyű.
  • Nem kiosztani a hülyéket és elfogadni, hogy olyanok amilyenek, nehéz ügy.
  • Nem szélmalomharcot vívni a felszínes, anyagias, szexéhes, tárgyiasító, elvárás-orientált, negatív gondolkodású, megcsömörlött stb. társainkkal, elfogadóan bólintva rájuk hagyni és odébb állni,  néha igazi kihívás.
  • Optimistának maradni a huszonharmadik randi után is, amikor a legkevésbé új arcokra vágynál, ellenben egy otthonos ölelésre…
  • Nem elkeseredni, amikor tetszik valaki, de beüt a három randis átok…  
...hát néha egyszerűen csak kell a detoxikáló elzártság a továbblépés előtt.  

randevú

Fény és alagút

Aztán jött valaki, nem tudom hányadik, nem is fontos, francba az 50 randival… A virtuális mosolyú tömegből előbukkant egy arc. Nem a zsánerem, nem szoktam ilyen pasikkal ismerkedni. Isten tudja miért, de úgy voltam vele egye fene, legyen egy jó napja, végülis aranyos. Kiderült, hogy jobb dumája van, mint a legtöbbeknek. Pár üzenetváltás után már vártam mikor ír ismét. Sosem vallanám be, de számítani kezdett, mit gondol és érdekelni, ki ő. Tudom, hogy nyálas, de a virtuális adathalmazon keresztül mintha a lelkemet érintette volna meg.  

Aztán találkoztunk, és igen a valóság is ez: nem a zsánerem, nem szoktam ilyen pasikkal ismerkedni, de ahogy éreztem magam vele az valami teljesen új. Szépen lassan, de megérkezett az az érzés is, ami már a programkódokon is áthatolt. Az erőltetett menetben nyomott ismerkedés után mintha a helyére billent volna a világ. Túl sok randin és annál is több szerelmi katasztrófán vagyok már túl ahhoz, hogy ne ismerjem fel, ha egy kapcsolódás különleges.  

Egy másik életben talán itt jönne a happy end. De nem számít, hogy mennyire ritka az ilyen találkozás. Nem sokkal a negyedik randi előtt kaptam egy üzenetet, hogy sajnálja, de le kell mondania a találkozót. A kedvéért romantikusra hullámosított frizurámmal ültem az ágyam szélén és vártam, hátha siet megbeszélni egy új időpontot, biztosít róla, hogy bepótoljuk, nehogy azt higgyem, ennyi volt. Nem sietett. Így hát a tökéletesen beállított frizurámmal behúztam a függönyöket, lehúztam a redőnyöket és bebújtam az egy személyhez szokott ágyamba. Ha bárki kérdezte, azt mondtam filmezek, de igazából csak mások életének történeteivel töltöttem be az ürességet. Három randis átok... és a negyediket már lemondta. Azóta sem hallottam felőle.

szingli lány

De emlékeztek? Mondtam, hogy vannak akiknek megpróbáltatások hosszú során kell túljutniuk mire párt találnak. Mint egy elfuserált királylánynak. Hát, én egy ilyen elfuserált királylány vagyok. Szóval ilyen páratlan személyként, most le is porolom a mosolyom meg az optimizmusom és vissza is kullogok a társkeresőre. Letesztelem ezt az 50 randis statisztikát, ha már egyszer ráérek...


A többi blogger Randevú témában írt VKP-s posztjait az alábbi linkeken érhetitek el.



2017. május 16., kedd

Érzések az Eurovízió margójára

5/16/2017 0 Comments
Azt tudjuk, hogy az Eurovízió a pop fellegvára, és a könnyed dallamok, a felszabadult vidámság és a humor állandó és kiemelt résztvevő. De mintha az idei évben dömping lett volna a kötelező optimizmusból, és bármennyire is hangsúlyozni szoktam, hogy igenis ránk fér a pozitív gondolkodás, de ebben a formában nekem ez már egy kicsit sok volt. Személyes gondolataim következnek. ;)

Eurovízió 2017

Ugyan nem ülök minden évben kötelező jelleggel a TV előtt, de ha épp úgy jön össze, akkor megnézem a döntőt, és persze szurkolok a magyar versenyzőnek. Ezúttal is így tettem, de a műsor előrehaladtával egyre inkább feltűnő volt, hogy a versenyző dalok tekintélyes része a "ne add fel", "jó az élet", "nézd a jó oldalát", "pozitív vagyok" láncra volt felfűzve.

Egyébként ugyan a pop fellegváráról van szó, de gyakran megjelennek komolyabb gondolatok is az Eurovízió fellépőinek előadásaiban, ezzel együtt viszont idén egyértelműen tarolt a pozitivizmus. A műsor második felére már határozottan az volt az érzésem, hogy elhagytuk a határvonalat és a túlzott optimizmus mezejére léptünk.

Pozitív gondolkodás, vagy mindenáron optimizmus?

Tudom, hogy küldetésként is megfogalmaztam, hogy a pozitív gondolkodást tűzöm zászlóra, de mindig fontos emlékeztetni magunkat, hogy fontos a mérték és az őszinte szembenézés. Ha mindenáron optimisták szeretnénk maradni, azzal könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy adott esetben nem éljük meg az érzéseinket (különösen a negatívabbakat), és nem nézünk szembe az élet árnyoldalaival. És ideig óráig ez még működhet is, de valójában a mindenáron optimizmus végül destruktív lesz: csak azért mert valamiről nem veszünk tudomást az még valóságos.

A pozitív gondolkodás feltétele

A pozitív gondolkodással általában egy boldogabb, harmonikusabb és jobb életminőségre vágyunk. Ennek viszont feltétele, hogy az életet a maga teljességében éljük meg. Nagy igazság van az egyébként elcsépelt mondásban, miszerint aki sosem sír, az sosem nevet. A középpontunktól mindig csak annyira billenünk ki az egyik irányba, mint amennyire a másik irányba is ki tudunk. Tehát ha a negatív érzéseket nem éljük meg, akkor hiába hajkurásszuk a boldogságot, nem leszünk képesek a befogadására.

Vissza Kijevbe

A mostani Eurovízió egyik legelgondolkodtatóbb produkciója ebből a nézőpontból számomra a három holland lány dala volt, amelyet édesanyjuk hosszas betegsége és halála ihletett, ám ez egy pozitív kicsengésű dal volt. Nem azt mondom, hogy egy ilyen élményről nem lehet pozitív dalt írni, szép előadás volt. Inkább úgy összességében nézve a show-t vártam volna a mérleg másik oldalát, de ha végig nézek az előadásokon nem igazán voltak klasszikus szomorú és fájdalomról szóló dalok, és ha voltak is, azokban is megjelenő elem volt egyfajta pozitív hozzáállás, hogy túl jutok ezen, erős vagyok, miegymás. És még csak azt sem mondanám, hogy ez baj.

Inkább csak hiányoltam az érzelmek igazán mély megélését, a sok "minden áron pozitív" gondolat helyett. Vártam volna, hogy a szívünk mélyéről jelenjen megy valami, hogy akár a boldogságról, akár az élet árnyoldalairól énekel valaki, azt tegye úgy, hogy beleborzongjak az átélésbe.

Helyette úgy éreztem egy nagy adag akarást kaptam: boldog akarok lenni, felszabadult akarok lenni, pozitív akarok lenni, és ha negatív érzésekkel kerülök szembe le akarom győzni, túl akarok rajta lenni.

Közben azon gondolkodtam...

Én meg nem akarom a fájdalmat legyőzni, mert a fájdalom valódi legyőzése a megélése, azt meg csak hagyni lehet. Amikor teljesen elmerülök benne, a saját poklomba fulladok, az érzelmeim legmélyéig hatolok, ahol már nincs egy cseppnyi fény sem, nincs mibe kapaszkodni, minden porcikám szenved és megfojtanak az érzések... Aztán a mindent elborító érzések között, ott valahol a mélyben elérek egy pontot, talajt fogok a kilátástalanság után. Ott már nincs fájdalom, csak üresség, és végül a megkönnyebbülés az ürességben, mert mire oda eljutok már megéltem, elengedtem és felszabadultam. És akkor már betölthetem a fájdalom helyén kialakult ürességet, akár pozitív gondolatokkal is. Számomra ezt jelenti a fájdalommal való megküzdés, hogy nem félek átadni magam neki és ezáltal felszabadulni alóla.

Szerintem nem akarni és küzdeni kell, csak megélni és akkor eljutunk arra a pontra, ahonnan fel lehet állni, és az élmény által megerősödve visszatérni az életbe, és az elengedés után elindulni a boldogság irányába.

Mindezek tükrében pedig a pozitív gondolkodás számomra azt jelenti, hogy elfogadom, hogy a nehézségek is az élet részei, ezért át merem magam adni a negatív érzéseknek is, mert a megélésükön keresztül vezet az út előre. Ekkor az optimizmus és a pozitív gondolkodás, már nem csalfa illúzió, hanem valódi és őszinte.


Utószó

Szóval ilyesmi gondolatok keringtek a fejemben a műsor közben. Persze volt egy-két üdítő kivétel, ami nem állt be a sorba és valódi megélést közvetített (szerintem Pápai Joci, a magyar induló is, csak nem erre akartam felfűzni a bejegyzést). De fontosnak tartottam megjegyezni, hogy az optimizmus nem az élet árnyoldalainak ignorálását jelenti, hanem a bátorságot, hogy azt is meg merem élni, mert tudom, hogy így jutok rajta túl.

Nem tudom, talán csak nekem volt ilyen gyanúsan túl happy jellegű ez a mostani Eurovízió, talán csak a jelen érzelmi állapotomat láttam visszatükröződni. De annak mindenképpen örülök, hogy ezeket a gondolatokat kihozta belőlem az élmény. Ha Ti máshogy értékeltétek a produkciókat, bátran írjátok meg hozzászólásban. :)



2017. május 14., vasárnap

Instant Inspiráció Májusra

5/14/2017 0 Comments
Mégis mikor máskor hozhatnám inspirációnak a számot, ami arról szól, hogy "I just wanna feel", mint májusban?
inspiráció májusra

Az év ezen szakában minden annyira élő, még ha nincs is jó idő vagy hamar jön a túl meleg, minden életre sarkall! A langyos-meleg levegő, a nyíló virágok illata, a napsütés, a felbolyduló természet, az első gyümölcsök és zöldségek, de még a futó záporok is kifelé csábítanak a szobából. Ilyenkor igazán benne van a levegőben a zsizsegés, én meg egyszerűen csak ember akarok lenni, megélni és benne lenni a pillanatban, bármit is hozzon: égető napsütést vagy májusi záport…


És akkor hozok egy számot inspirációnak, ami elsőre nem feltétlenül illik ide, talán még inspirációnak se tűnik, de a végére majd meglátjátok, hogy mégis. ;) És meglátjátok azt is, hogy szoktam még egy depis hajlamú dalból is pozitív gondolatokat kihozni. :D


Mostanság elég sok előadáson megfordultam, az előadók inkább az idősebb generációból kerültek ki, és rendre előkerültek a jelenkor virtuális hozadékai, és persze mi más, mint az árnyoldalai, a pesszimizmus és a ki nem mondott "bezzeg régen". Bár előttem is kirajzolódnak a modern kori problémák, mégsem látom annyira vészesnek a helyzetet, mert az ember elemi vágya, hogy egyszerűen csak ember legyen, hogy érezzen, érintsen… éljen.

És itt jön ez a szám, ami nem mondható vidámnak, inkább egy pesszimista kiáltás a valóságért. Ám szerintem már önmagában a megszületése is pozitív. Lehet, hogy szinte együtt lélegzünk a virtuális térrel, de ennek a dalnak számomra pont az az üzenete, hogy attól még vágyunk a kézzelfogható valóságra, igazi emberi kapcsolatokra, az élet minden kellemes és kevésbé kellemes részének megélésére.

"I wanna live, I wanna love, I wanna touch

I wanna fight, I wanna cry"

Néha mindenki besokall a lájkok, filterek és ragyogó insta-életek világában, mert ha túlzásba visszük és virtuális bennszülöttként az online térben élünk, akkor valóban kimaradnak az élet materiális csodái.

inspiráció a természetben

Mindenkinek szüksége van rá, hogy érezzen, létezzen, éljen, hogy ember legyen!

Remélem értitek, miért hoztam ezt a számot. Attól, hogy része az életünknek a virtualitás, még emberek vagyunk és életre vágyunk, és a május szerintem az egyik legjobb időszak erre, a szobában üldögélős hideg és a hűvössel riogató kora tavasz után, végre bátran lehet kimerészkedni a természetbe, az utcákra, a szabad ég alá, még ha meleg pulcsit is kell felölteni. Szóval félre a laptoppal meg a telóval, kifelé a szobából, let's just be human! ;)


További instant inspirációkat >>ide<< kattintva olvashattok.




2017. május 8., hétfő

Házi készítésű fürdősó

5/08/2017 0 Comments
Nagyon szeretem az illatos fürdőket, és ajándéknak is kiválónak tartom a különféle fürdőbombákat és illatos keverékeket. Viszont néha egy kicsit elcsépeltnek érzem, hiszen beszaladni egy drogériába és lekapni valamit a polcról nem a legszemélyesebb ajándék, ezért nagyon megtetszett a házi készítésű fürdősó, mert ezzel személyre szabhatom, kinek milyet készítek.

házi fürdősó csomagolás


A Blah Blah Magazin adta az ötletet (a bejegyzést >>itt<< találjátok), és amint megláttam már nem is rágódtam tovább a "hogyan csempésszem be anyák napjára a meglepetés virágot" kérdéskörön, egyből változott a koncepció. Még csak a főcímig jutottam, de már kész tervem volt a kivitelezésre és az anyák napi verzióra. Viszont ezzel együtt olyan hirtelen jött az ötlet - na meg, hogy anyák napjára ilyet készítek - hogy sajna nem volt időm még előtte összedobni a bejegyzést. Viszont az a jó benne, hogy bármilyen alkalomra jó lehetőség, szóval nem késtünk le semmiről! ;)

Házi fürdősó keverék:

Édesanyám az üzleti világban dolgozik, ami időnként stresszes és néha az elalvás is problémás számára, így egy relaxálós, nyugtatós, ellazítós verziót találtam ki neki. A levendulára és a citromfűre esett a választásom, ezeket amúgy is szoktam kombinálni, és általában van is itthon, teát szoktam főzni belőle, mert nyugtató hatású és nem mellesleg isteni íze van. ;)

De ugyanezen okból illatos fürdőhöz is nagyszerű! A levendula közismerten segít ellazulni, feltöltő,  nyugtató, relaxáló hatása van. A citromfű pedig szintén segít ellazulni, és "álomhozónak" is nagyon jó. A levendula és a citromfű egy kifejezetten ellazító és álmosító kombináció.

Hozzávalók:

hozzávalók a házi fürdőzsákhoz
  • Szárított levendula virág (drogériákban és bio boltokban megtalálható a teák vagy gyógynövények környékén)
  • Citromfű (ugyanott szerezhető be, ahol a levendula)
  • Fürdősó (értelemszerűen itt praktikusabb a hozzáadott illatanyagoktól mentes verzió)
  • Nagyobb méretű teafilter (drogériákban kapható)
  • Zsinór vagy szalag (a tasakok lezárásához)
  • Kis kártyákat is fűztem a tasakokra, amikre személyes üzenetek írhatóak, de ez opcionális.

Közönséges fürdősót használtam, illatmentes verziót választottam, mert a gyógynövények úgyis megadják az aromáját. Az összeállítás rendkívül egyszerű: belekeverjük a levendulát és a citromfüvet a fürdősóba, a keverékkel megtöltjük a filtereket, majd a tasak szájának összekötésével kis zsákokat készítünk. De nézzük részletesen, képekkel illusztrálva is. :)

Elkészítés:

1. Natúr fürdősóból 500 grammot használtam fel, nagyjából a feléből készítettem fürdőzsákokat, a maradékot egy üvegbe töltöttem. A felhasznált növények szárított verzióit drogériában szereztem be, mivel már felbontott zacskók tartalmából adagoltam a fürdősóhoz nehezen tudom pontosan behatárolni mennyit használtam fel, de nagyjából az egész zacskó negyedét vagy harmadát. Egyébként ízlés szerint adagolható.

levendulás fürdősó


2. A keverékkel megtöltöttem a filtereket. Nagy méretű filtert használtam, ezekbe nagyjából két csapott evőkanálnyit tettem a levendulás-citromfüves fürdősóból. A filter tetejét egyenesre vágtam és a tasak száját szorosan bekötöztem.

fürdőzsák készítés


3. A fürdőzsákokat érdemes valamibe becsomagolni, hogy ne tudja felszívni a levegő nedvességét és ne is porosodjon. Mellékelhetünk személyes üzeneteket, akár a zsákokra kötözött kártyákon is.

fürdősó zsákok


A végére hoztam még egy-két ötletet, hiszen ahány féle virág és gyógynövény, annyi féle lehetőség.
  • Nyugtató, ellazító, relaxációhoz alkalmas gyógynövények: levendula, citromfű
  • Szintén nyugtató hatású: kamilla (Isteni az illata!)
  • Megfázás, légúti betegségek ellen: borsmenta, kakukkfű
  • Feltöltődéshez: levendula, zsálya

Remélem tetszett az ötlet, ha bármi kérdésetek lenne vagy megosztanátok hogyan sikerültek a házi készítésű fürdőzsákocskáitok, ragadjatok bátran klaviatúrát! ;)

2017. május 4., csütörtök

Terrazzó padló

5/04/2017 0 Comments
A terrazzó nem csupán praktikus burkoló típus, de rendkívül kreatívan alakítható is. Ennek ellenére szerintem méltánytalanul hanyagolt ez a technológia. Leginkább csak régi épületek megkopott kőpadlójaként találkozunk vele, amik nem feltétlenül mutatják a terrazzó legszebb arcát, talán ezért is mellőzött, és felújításkor vagy építkezéskor sokszor eszünkbe sem jut, hogy ilyen is van.

terrazzo


Jómagam is akkor kezdtem ismerkedni a terrazzóval, amikor egy olyan épületről láttam képeket, amiben több mint száz éves múltja ellenére belül még nagyrészt az eredeti állapotok uralkodtak. Ennek megfelelően az állaga nem volt túl bizalomgerjesztő, de az előtér díszes kőpadlója még kopottan is megragadta a figyelmemet szolid eleganciájával. Elkezdtem hát utánajárni a technológiának és a benne rejlő kreatív lehetőségeknek, na meg annak, hogy a mai világban is megállja-e még a helyét.

Mi a terrazzó?

A terrazzó egyfajta műkő - bár a készítéshez használt alapanyagok nagyrésze természetes kő - ami valamilyen kötőanyagba ágyazott kisebb-nagyobb méretű zúzottköveket jelent. Szilárd és egységes felületű burkolat, amely különböző színekben kivitelezhető, és maga a technológia sajátossága, hogy tetszőleges mintázatok alakíthatóak ki benne.

terrazzo lapok
Terrazzó lapok

Léteznek előre elkészített terrazzó cementlapok is - csempéhez hasonlóak - amiknek tartóssága hasonló a hagyományos terrazzó burkolatéhoz, de lerakásuk valamivel egyszerűbb. Igaz a kreatív minták kialakítási lehetősége ennél korlátozottabb.

Nem csak a talpunk alá lehet igényes terrazzókat kialakítani, falfelületek burkolására is használható, de akár bútorlapok (például a konyhában) vagy asztallapok is készíthetőek a technológia segítségével. A galériába ezekre is található példa.

A terrazzó története

Meglehetősen régi technológia, már az időszámításunk előtti 700-as években is alkalmaztak hasonló technikát burkolatok kialakítására.

A mai terrazzót a 14. századi Velencéből eredeztetjük, amikor is az akkori építkezéseken dolgozó munkások a megmaradt apróbb márvány és egyéb kövek darabjait elkezdték újrahasznosítani. A márvány és kőtörmelékből kötőanyag hozzáadásával jó minőségű burkolatokat alakítottak ki, mely bel- és kültéren egyaránt jól alkalmazható. Innen kezdett elterjedni a terrazzó, ami előbb a kontinensen, de az 1700-as években Amerikába is eljutott.

Kialakultak a márványporral különböző színűre festett változatok, illetve rájöttek, hogy a kivitelezés során fadarabok segítségével elválaszthatóak a különböző színű felületek, ezáltal minták hozhatóak létre. Később ehhez bronz vagy réz elválasztót használtak, de a technológia fejlődésével számtalan anyagból tetszőleges formájú elválasztókat készítettek.

terrazzo színpaletta
Egy terrazzóval foglalkozó cég színpalettájának egy része


100-150 évvel ezelőtt élte igazán virágkorát: a kapualjakat, lépcsőházakat, közlekedőket rendszerint ilyen módon burkolták. Magyarország, de főleg Budapest terrazzói világviszonylatban is kuriózumnak számítanak igényes díszítettségükben.

díszes terrazzo padló
A Várkert Bazár terrazzoja, amit a Palazzo Kft. újított fel


A terrazzo padlók előnyei:

  • Fényes és nagyon szép felületű burkolat.
  • Minták kialakításával dekoratív és egyedi kőpadló alakítható ki.
  • A különböző eljárásoknak és technikáknak köszönhetően rendkívül változatos design készíthető.
  • Nem igényel különösebb törődést az általános tisztításon túl.
  • Kül- és beltéren is alkalmazható.
  • Könnyen tisztítható mivel nincs fuga, nincsenek apró egyenetlenségek és hézagmentes.
  • Az egyik legnagyobb érv mellette időtállósága. Még egy erősen megkopott 80-100 éves terrazzo padló is gyönyörűen felújítható csiszolással és polírozással, ami szinte eredeti állapotát képes visszaállítani.
  • A nagyobb terekben tud igazán érvényesülni, de akár az apró sarkok is kreatívan alakíthatóak ki vele.



Terrazzo galéria

A képek egyesével nyithatóak meg, akár az itteni tábla képeire kattintva is. A Pinteresten található galéria >>ide<<, vagy a Szépelgő alatti Terrazzo feliratra kattinva érhető el.