Mosoly-terror - Anomália sztorik 3. rész

by június 21, 2017 0 megjegyzés
További anomáliaként, ezúttal egy saját történetem következik, mert egy szép őszi napon fel s alá mosolyogtam, ami jó kis furcsaságnak bizonyult morcos fővárosunkban. Ha Neked is van anomáliád, amit névvel vagy névtelenül megosztanál, a Kapcsolat menüpontban megtalálod az elérhetőségeimet. ;)

anomália sztorik



Az Anomália sztorik egy márciusban indított sorozat, aminek keretében olyan apró történeteket és hétköznapi szösszeneteket szeretnék felvonultatni, amiben valaki nem a megszokott hozzáállást produkálta, hanem emberi arcát mutatta meg. A bevezetőt, amiben részletesen elmesélem miért kezdtem bele itt olvashatod el: Anomália sztorik bevezető


Mosoly-terror

Megbeszélt találkám volt a legjobb barátommal, ám aznap hamar végeztem, így várni kényszerültem. Napsütéses őszi délután volt, ezért közel a megbeszélt találkahelyhez kerestem egy szimpatikus padot az utcán, amin elhelyezkedtem. Ám nem értem be ennyivel, a napsütés feldobta a kedvemet, és útjára indította belső mosoly-terroristámat: minden szembejövő boldog-boldogtalan járókelőre vetettem egy kósza mosolyt. Voltak akik már messziről kiszúrták "illetlen" viselkedésemet és sürgős megfigyelnivalót találtak a velem ellentétes oldalon, mások meg csak sután nem tudtak mit kezdeni egy mosolygós lány látványával és szimplán lesütötték a szemüket. Alig akadtak, akik ha a mosolyt nem is, de legalább a pillantásomat viszonozni merték volna.

Mígnem arra vetődött egy fiatal srác. Barna haj, sötét dzseki, laptop táska a kézében, vékony keretes szemüveg az utat egyhangúan pásztázó tekintete előtt. Csak ennyi maradt meg abból a néhány pillanatból, amíg elhaladt mellettem. Amikor megláttam megakadt rajta a szemem, így hát ő lett a következő, akit egy mosollyal leptem meg. Átsuhanó döbbenet, majd szemlesütés jutott osztályrészemül. De csak egy pillanatra, mert felébredő kíváncsisága ismét rám irányította tekintetét, és ezúttal a szemlesütést egy zavartan elfojtott mosoly kísérte. Próbálta rejteni a reakciót, felölteni a társadalmilag elfogadott fapofát, mintha nem mosolygott volna rá éppen egy csinos lány, de alig bírta visszarendezni az arcizmait. Lopva ismét rám pillantott, de akkor meg már én sütöttem le a szemem, hogy így zavarba hoztam szegényt. Ám amint visszanéztem már nem próbálta tettetni, hogy nem történt semmi, kaptam egy vidám pillantást és egy válaszmosolyt, majd továbbsuhant a városi forgatagban.


Ha te is produkáltál már anomáliát, amit névvel vagy név nélkül megosztanál, vedd fel velem a kapcsolatot! ;)


A további anomália sztorikat itt megtalálod: >>Anomália sztorik<<

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése