Szülinapos a Szépelgő!

by június 08, 2017 0 megjegyzés

A blog első évének számvetése


Hogy elszaladt egy teljes esztendő! Pont ma volt egy éve, hogy kapott egy pici online zugot az a homályos ötlet, ami a Szépelgő névre hallgatott. Ezen jeles nap alkalmából gondoltam megemlékezek az elmúlt 365 nap eseményeiről és a blog indulásáról.

0. nap, vagyis az ötlet

Már korábban is blogoltam, bár elég kötött témában, illetve civilben marketing területen szövegíróként dolgoztam, szóval az írás megvolt és a gondolatok is hozzá. Akkor még csak azt tudtam, hogy az elhatalmasodó grafomániám miatt szükségem van játszótérre, és olyan formában szeretném ezt megalkotni, ahol nem korlátozzák a gondolataim megosztását merev témakörök.

Emellett szándékomban állt valamilyen módon megjeleníteni azt a derűt is, ami belengi a napjaimat. Mondjuk lehet jobban lefedi ezt a reális optimizmus megfogalmazás, mert néha nagyon is elmélkedős és komoly témákat feszegető kobakomnak, igenis van racionális hajlama, ami viszont egyáltalán nem mutat ellentétet az optimista és derűs életszemlélettel, sőt szerintem még szükségeltetik is hozzá. Szóval ezt valahogy szerettem volna beleszőni a sorok közé...

Az első ötletem az volt, hogy "szépet mindenben" és a virtuális jegyzetfüzetemben a mai napig is ez a szekció neve, és csak később jött az egyszerűbb és frappánsabb szépelgő név.

1. nap és a kezdetek

A név már megvolt, de ezen kívül más nem igazán. Egy kósza pillanatban, abszolút hirtelen felindulásból hoztam létre a blogot, pedig csupán néhány kósza ötletem volt még. Gondolom az első bejegyzéseken látszik is, hogy elég tétován születtek, de nem mertem visszaolvasni, hogy így van-e vagy csak beleképzelem. :D

Nem volt igazi koncepcióm, csak néhány ködös elképzelés, de ezt nem is nagyon bántam. Hagytam magam sodródni az árral, miközben írogattam a bejegyzéseket. Aztán egyre több ötletem lett, rövid és hosszabb távra egyaránt, és kezdtek felvázolódni előttem az irányvonalak.

Bár már a legelején is célom volt, hogy mutassak valamit a pozitív életszemléletről és a "lehet máshogy"-ról, de az igazság az, hogy sokáig fogalmam sem volt, hogyan tegyem ezt. Mondjuk most is csak annyival vagyok előrébb, hogy van már egy-két ötletem. De talán nem is annyira fontos ez, ha kitűnik a sorok közül a lényeg. :)

Mivel egyébként online marketinges vagyok, pontosan tisztában voltam vele, hogy látogatottságban, befektetett munkában és annak megtérülésében mire számíthatok, mik a realitások. Tudom, hogy sokan pont ott csúsznak el, hogy sikerek hiányában lelombozódnak és elmegy a kedvük, de a helyzet az, hogy a látogatók nemhogy nem egyik-napról a másikra, de egyik hónapról a másikra sem feltétlenül érkeznek meg, pláne nem tömegesen. Még egy jó blognak is évekre lehet szüksége ahhoz, hogy igazán beérjen. (Vagy tőkére esetleg kreatív kampányra, de az egy másik sztori.)

Éppen ezért kezdetben nem nagyon aggódtam, olvassa-e egyáltalán valaki a blogot - tisztában voltam vele, hogy jó ideig csak kósza lelkek fognak erre felé járni - de kihasználtam a csendes kezdést a szárnypróbálgatásra és arra, hogy megtaláljam az utamat.

182. nap, avagy a félidő

Több, mint fél év is eltelt mire visszakanyarodtam a látogatottság kérdéséhez, és elkezdtem ezen is aktívabban ügyködni. Addigra már magam mögött tudtam jó pár bejegyzést és kezdtek tisztulni az irányvonalak. Ennek örömére saját domainnel is megleptem a szépelgőt, ami kiváló motivációnak bizonyult a még odaadóbb munkához. A szorgos munka pedig kezdte meghozni eredményét, és a statisztikák elkezdtek a lassú, de biztos növekedés felé kanyarodni.

Az elképzeléseim is egyre jobban formát öltöttek és az érdeklődési körömből fakadó posztok mellett lassan kezdtem teret engedni személyes gondolataimnak is. Az ünnep helye a szívben van című bejegyzés volt talán az első, amibe nem csak érintőlegesen szőttem bele a véleményemet. Ez a poszt volt az első apró lépés, mert nem csak a felszínen akarok szépelegni. A próbababa karácsonyfák tök klasszak és imádok ilyen kreatív csodákat nézegetni (olykor csinálni is), de azért merem remélni, hogy több szorult belém, mint egy próbababába… Jöttek is az ötletek és óvatoskodva, de születtek személyesebb hangvételű és vélemény posztok is, hogy a múlandó szépségnél kicsit többről is szót ejtsünk.

Aztán nagyobb fába vágtam a fejszémet és útjára indítottam néhány sorozatot is, mint az anomália sztorik, a siker, kudarc, rögös út és az instant inspirációk.

365. nap és számvetés

Hát eljött ez is, de figyelitek, majd egy évembe telt, mire kialakult milyen irányba is szeretném szépelegni a bejegyzés-folyamot. Hát nem kapkodtam el! :D Azt meg érdekes lesz visszaolvasni, mondjuk további egy év múlva, hogy ez már a koncepció kitisztulása, vagy csak a folyamatos változás egy aktuális állása. :D

Időközben a számláló szerint szépen lassan átléptük a 4000 oldalmegtekintést, a statisztikák trendjei pedig előrevetítik, hogy hamarosan meglesz az 5000 is! Ez azért nem egy nagy szám, de abszolút elégedett vagyok vele. Főleg annak fényében, hogy sokáig egyáltalán nem foglalkoztam az olvasottsággal, ahhoz képest szerintem nem rossz.

Ha tovább megyünk a számokkal, akkor most a 41. bejegyzéssel ünnepelünk. Eddig a legnépszerűbb poszt a Siker, kudarc, rögös út, amit több mint háromszáz alkalommal kukkantottatok meg. A sorozat második részét is sokan megnézték már és bevallom nem gondoltam, hogy ilyen sikere lesz. Egy kis változtatást tervezek ezen a sorozaton, de remélem az is tetszeni fog majd nektek. Az ezüst érmes a Pin up stílus lett, a dobogó harmadik fokát pedig a húsvéti tojásdekorálás szerezte meg.

A legbüszkébb talán az első VKP kihívásra készült posztomra vagyok, az 50 randi és szerelemre. Igazán felszabadító volt őszintén vallani még a sikertelenségről is. A poszt jegyzetének háromszor veselkedtem neki, már azt hittem nem fogom tudni összehozni a megadott időre. Folyton kitértem és csak a felszínt kapirgáltam, olyan mondatok jöttek ki belőlem, amik bár megállják a helyüket, de valójában csak valami mélyebb elfedésére szolgáltak. Elégedetlen voltam. Végül félre tettem minden okosságot és szellemes sztorizgatást, és elkezdtem úgy írni, mintha a naplómnak mesélnék, őszintén, kendőzetlenül és ítéletmentesen. A megírása és a publikálása kész terápia volt számomra. Ezt az irányt mindenképpen szeretném folytatni, mert magam is szeretek ilyesmiket olvasni másoknál, valódi történeteket és megéléseket, mert ilyenkor az ember azt érzi, nincs egyedül és ez erőt ad.

Második év és tervek

Szóval a jövőben több személyes bejegyzést tervezek, és hétköznapi emberi történeteket is szeretnék bemutatni. Már elő van néhány készítve, például további megtörtént esetek az anomália sztorikhoz, de egy-két meggyőzés is folyamatban van, más témákhoz.

Persze a többi poszt típusról sem szeretnék lemondani, továbbra is lesznek design bejegyzések, idézet gyűjtemények és olyan témák is, amiket csak úgy a magam élvezetére szeretnék részletesen bemutatni. Mert hát ez egy személyes blog… és arról írok itt, amiről csak szeretnék. ;)



A magam részéről optimistán tekintek a jövőbe, és igencsak motiváltan szorgoskodok a háttérben. Remélem jövőre is velem tartotok, addig is, ha kedvet kaptatok a szépelgéseimhez kövessetek Facebookon, vagy egyéb csatornán - az oldalsávban vagy a láblécben számos lehetőséget találtok erre - hogy ne maradjatok le az újdonságokról.  ;)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése