2017. november 27., hétfő

Egy ember és egy darab hús

Anomália sztorik - 5. rész


Hoztam egy újabb anomália sztorit, ezúttal egy sikeres vállalkozó, az 54 éves Böbe osztott meg velünk egy tavaly megesett történetet. Ha Neked is van anomáliád, amit névvel vagy névtelenül megosztanál, a Kapcsolat menüpontban megtalálod az elérhetőségeimet.



Az Anomália sztorik egy márciusban indított sorozatom, amiben olyan apró történeteket és hétköznapi szösszeneteket vonultatok fel, amikor valaki nem a megszokott, érdektelen hozzáállást produkálta, hanem emberi arcát mutatta meg. A bevezetőt, amiben részletesen elmesélem miért kezdtem bele a sorozatba, itt olvashatod el: Anomália sztorik bevezető

Egy ember és egy darab hús

Átlagos pénteki nap volt, amikor egy vásárcsarnok sorait róttam, ahol a hétvégére igyekeztem bevásárolni. Bár jól megy a vállalkozásom, azokban a hónapokban néhány kényszerű, nagyobb kiadás miatt jobban a körmére kellett néznem a kiadásaimnak, ezért igyekeztem megfontoltan összeállítani a bevásárlókosár tartalmát.

Épp a húspultnál hezitáltam, amikor feltűnt, hogy mellettem egy apró, idős néni nézelődik, és mivel még nem döntöttem, ezért magam elé engedtem, mondtam, kérjen nyugodtan. Ám ő is nagyon tétovázott, mondta, hogy még nem tudja mit is kérjen, mert kicsit kevés a pénze, de azért csak kéne valami... egy kis darab kolbász vagy egy csirkenyak leveshez... Közben számolgatta az aprót a kezébe, mire futja, de amikor jobban odanéztem, láttam, hogy nem lehetett több 200 Ft-nál a markában, és akárhogy számolgatta a néni az sehogyanse lett több, szinte semmire nem futotta belőle.

Belefacsarodott a szívem, hogy egy ilyen apró, kedves néni azon gondolkodott, az aprójából hogyan vegyen egy kis darabka kolbászt… Úgy éreztem ez nem helyes, nem kéne ennek így lennie.

Odaálltam hát a pulthoz, kértem egy nagyobbacska adag húst a hentestől, majd odaadtam a néninek. Szegény lesápadt és dadogott, hogy hát ő ezt nem fogadhatja el. Mondtam neki, hogy fogadja el nyugodtan, elővettem a magabiztosságom és nem hagytam magam eltéríteni a szándékomtól. Végül szinte könnyes, de hálával telt szemekkel elfogadta és nem győzte köszöngetni.

Nem volt könnyű tartani magam, de nem akartam a szeme láttára elérzékenyülni. De nem én voltam egyedül meghatódva, amikor visszafordultam a pulthoz, hogy magamnak is vegyek némi húst, láttam, a hentes is könnybe lábadt szemmel, meghatódva figyelte az eseményeket.

Ha te is produkáltál már anomáliát, amit névvel vagy név nélkül megosztanál, vedd fel velem a kapcsolatot! Mutassuk meg együtt, hogy a gyakorlatban is képesek vagyunk az emberiességre! ;)

A további anomália sztorikat >>ide kattintva<< találod meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése